Gépünk az EGR-ben

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk utóbbi írásaiban az ergonómiai értelemben vett ember–gép-rendszert (EGR) kezdtük bemutatni, egyelőre olyan változatokban, amelyek nem tették szükségessé, hogy bővebben kitérjünk a gép szó magyarázatára.  Nemsokára azonban olyan technikai alrendszerek szerint kerítünk sort újabb EGR-változatok bemutatására, amelyek esetén hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak áram- vagy üzemanyag-igényes, komplikált műszaki berendezések szerepelhetnek gépek címén az EGR-vizsgálatokban                       és -ráfejlesztésekben (konstrukciókban), hanem úgynevezett „egyszerű gépek” is. Bár gépiességnek (pejoratív értelemben) a meggondolásoktól elszakadó automatizmust, a monoton önjáró jelleget szoktuk nevezni, a gép lényege másként jelölendő meg: úgy, mint erőátvitel.

                     Például a feszítővas, mint az emelők egyike, a véső mint egyfajta ék, a lécekből összerótt, megtámasztható fa-lap mint mesterséges lejtő (teherautók szállítmányának kirakodásánál), a csavar mint bontható kötés, aztán a kábeltárcsa (csiga), vagy a hengerkerék: megannyi „egyszerű gép”, mind elemi (vagy kicsit összetettebb) mechanikus erőátviteli eszköz. Végsőleg tágítva a gép fogalmát: még a drótkefe szálait, vagy a szennyeződés-oldó vegyszereket is gépeknek tekinthetjük. Ezek után úgy is mondhatnánk, hogy az egyáltalában vett gép: per definitionem ergonómiai jelenség, de éppen mivel alapvetően ilyen, maga a gépalkalmazás puszta önmagában csak az alapfeltételét jelenti az ergonomikusan jó jegyű munkatevékenységnek, nem hordja ki máris garantáltan azt.  Természetesen, ha például liszttel tömött zsákoknak a padlásról történő lejuttatásáról van szó, akkor a zsákonkénti háton-lecipeléshez, a teher-alatti, vigyázatos lépcsőjáráshoz képest a zsákok padlásablakon át zajló lecsúszdáztatása, a természeti gravitáció ilyetén befogása az emberi munkába, óriási ergonomikus ugrást jelent. Ám nem csupán a gépmentes eljárás irányában áll fenn világosan megítélhető ergonómiai reláció, hanem a gépalkalmazó eljárás nagyszámú részletének javíthatósága, fejleszthetősége tekintetében is – kezdve testtartási ésszerűségeken  –, így lehet, hogy adott esetben a munkavégzés a zsákok lecsúszdáztatásával sem ad ki jó ergonómiai képet. A kárveszély-csökkentő innováció – úgy a zsákokat, mint a munkát végző embereket és eszközeiket tekintve – soha nem fölösleges, hatékonysági szempontból sem, hiszen a már bekövetkezett károkkal foglalkozni átaljában nagyobb időbeli és egyéb árat követel.  Vegyszer-használati és sikálóeszköz-igényes esetekben –   amikor a munkafeladat, mondjuk, nehezebb fajta szennyeződés-eltávolítás, mint éttermi konyhákon az úgynevezett fekete mosogatás (égett-maradványos főzőedények és tepsik), vagy éppen helyiség-sarkokba régebben történt odaömlések megzselésedett vagy kövesülni kezdett  maradványának eltüntetése –  még-kevésbé szorul magyarázatra, hogy mit is jelent a „gép” és testünk (lélegző szervezetünk), vagy akár a „gép” és a megtisztítandó felület közti ergonómiai konfliktus emelt fokú veszélye.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

Testünk az EGR-ben – a járműhasználat

(X)
Európai Únió Regionális Fejlesztési Alap

Testünk az EGR-ben – a járműhasználat

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban folytatjuk az EGR (vagyis az ergonómiai értelemben tekintett ember–gép-rendszer) válfajainak sorravételét. Ezúttal, amikor a járművet vezető ember és a jármű által előálló kölcsönhatási rendszert vesszük szemügyre, szándékunknak tökéletesen megfelel, ha csupán a járműgyártás technológiájának tervezési, illetve tesztelési részét vizsgáljuk. A 20. század utolsó harmadában ugyanis a komputerre alapozott emberszimulációs technika fejlesztőleges alkalmazása oda vezetett, hogy az emberszimulációs modellalkotás a műszaki tervezés mintegy oldalsó kiegészítéséből a legmeghatározóbb eredményhozamú, igen sokrétű módszerré vált. Mégpedig egyszerre jelent cég- illetve üzemi érdekű gyártáselőkészítési módszert és az ergonómiai kutatási módszerek egyikét, amelyet az ergonómusok a jármű-összefüggésen túl is felhasználnak. Már évtizedek sora óta nem a nagyjából kész termékeknek a felhasználói igényekhez, tulajdonságokhoz történő hozzájavítása, hozzáillesztgetése a célja az emberszimulációs műszaki gyakorlatnak, hanem a termékek (benne az ülések, a műszerfal stb) megkreálásának olyan menete, amelyet az emberi tényezőnek való megfelelés törekvése egyre növekvő számú részterületen, egyre több szempontból dominál. Ennek megfelelően az idők során egyre több tudományág szakértői csatlakoztak az emberszimulációs (de nem robotikai) munkához. Lélektani állapotváltozatok is megjelennek a modelles tesztekben.

                Komputeres embermodellt először a Boeing-pilótafülkék optimalizációs célzatával alakítottak ki, az 1960-as években, a betáplált paramétereket illetően még szegényesen a későbbi fejleményekhez képest. Az autóiparban a Chrysler lett a – ’70-es évekbeli – kezdeményező; a Chryslert a szimulációs lehetőségek dolgában akkor még szinte kizárólagosan az ütközésvizsgálatok érdekelték, az idetartozó szempontcsoport mentén igyekezett antropometrikailag és biomechanikailag nagyjából valósághű, emberszerű alakokat próbára bocsátani

különböző funkcionális testhelyzetekben. A ’80-as években a NASA is beszállt az emberszimulációs célú szoftverek fejlesztésébe. Ennek nyomán ma már csoport-sajátságokat mutató, sőt személyi szabású embermodellek készülnek, és az egyes elkészült embermodellek maguk is multifunkcionálisak, sokkalta alakíthatóbbak, sok beálllításra alkalmasak. A számítógépen felépített jármű- és embermodelleknek, a tudományos szigorral megalkotott komputeranimációs mozgóképeknek, a gépen szimulált történések adatkiadásainak a  valósághűségi megbízhatósága is megnőtt, tehát az embermodell háromdimenziós bábu-korpuszként történő legyártásának lecsökkent a jelentősége.

               A járművezetők zömének nem szokása a részegen vagy bedrogozva,

hozzá még mobilüzeneteket küldözgetve intézett gyorshajtás. De hátha azt állítja valaki, hogy mivel az így viselkedők alkotta minoritás rendre újratermelődik, így a vázolt jelenség is az emberhez – úgymint az emberi összességhez, az emberi fajhoz –  tartozik („ilyenek vagyunk”), tehát az ergonomikus szimuláció művelői a vezető-biztonsági és utasbiztonsági  fejlesztések dolgában figyelembe kell vegyék még ezt is.  Nos, figyelembe veszik, de ennek a problémának a megnyugtató műszaki megoldása még meglehetős hosszan elhúzódhat.  Jó, ha ezt mindenki tudja.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

(X)
Európai Únió Regionális Fejlesztési Alap

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk legutóbbi írásában az ergonómia ezredforduló körüli fejlődési szakaszát áttekintve a számítógépek tömeges elterjedése kapcsán főként kognitív tárgyú, szoftver-ergonómiai vonatkozású megállapításokat tettünk, csak befejezésül említettünk közvetlen fiziológiai hatásproblémákat. A mostani alkalommal egészen az utóbbi ergonómiai problematika irányába fordulunk – megmaradva a számítógépes összefüggésnél, de még mindig elvonatkoztatva a komplexen értett munkakörnyezet és a munkaszervezés főbb kérdéseitől.

                Nemcsak az ember–gép–környezet-hármasság alkot bonyolult kölcsönhatási együttest, amelyet mind egészségesebb, ugyanakkor hatékonyabb munkarendszerré lehet formálni, hanem ergonómiailag már maga az ember–gép viszony is bonyolult rendszerként (EGR) tekintendő. Az EGR-nek a technikai alrendszere, az emberi alrendszere és az „ember–gép-felület” nevű alrendszere sorra mind (a saját kategóriáján belül) igen jelentős eseti eltéréseket mutathat.  A technikai alrendszer kategóriában a legszembetűnőbb eltérésfajta, hogy minősített munkagépről, illetve hogy elektronikus-digitális munkagépről van-e szó, vagy pedig járműről, fegyverről, sporteszközről, háztartási mosogatógépről stb. Nézzük most az emberi alrendszert, és annak is a biomechanikai, fiziológiai, illetve kiemelten érzékszervi aspektusait (eltekintve a kognítív, az emocionális és egyéb aspektusoktól).

                Itt az egyénenkénti élettani állapot átaljában vett és részbeni eltérései, valamint azok az alkati eltérések a legfeltűnőbbek, amelyek az élettani állapottól nagyrészt függetlenek. A munkavégző személy neme és kora: hogyne számítana, azonban nincsenek a hímnemhez­ vagy a nőnemhez, illetve mindegyik életkori fokozathoz általánosságban hozzárendelt abszolút feltétlen munkavégzési tulajdonságok. Akadnak viszont minden számítógépes ülőmunkát végzőre vonatkozó feltétlen ergonómiai előírások, még ha a munkavégző részéről történő hanyagolásuk hatósági szankcionálása nincs is kilátásban. (Az asztalra, a gépre, a székre vonatkozó előírások teljesülése az egyéni testjellemzők figyelembevételével is csak a közvetlen lehetőségét biztosítja az optimális testtartás stb. megvalósulásának.) A nevezett előírások maradandó sztenderd megfogalmazásai már a ’90-es évek első felében előálltak, hiszen az irodai munka EGR-szemléleti keretekben történő tanulmányozása a PC-kort megelőzően sem járt gyerekcipőben. Leszámítva a képernyőre történő rálátásnak, a látástávolságnak, valamint a monitor működéstulajdonságainak a tematikáját, esetleg még az egérpozíció kérdését, a többi ülőmunka-tényező dolgában a korszerűsítéshez elég volt csak valamelyest átmodulálni a már meglévő ismereteket. Ez még a billentyűzeti pozícióra is vonatkozik, hisz voltak írógépek, hát még a kéztartás, a csuklótámasz, a láb-pozíció, a lábtámasz, a hát- illetve deréktámasz, a nyak- és gerincállásra-figyelés tudnivalóira. Hanem az irodai ülőbútorok gyártása volt az, amely a PC-korban ugrásszerű változáson ment át, variativitásban is.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)
Európai Únió Regionális Fejlesztési Alap

Bevezetés az ergonómiába – a szakterület fejlődése 1980 óta

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk ergonómiai blokkjában elérkeztünk az utóbbi fél évszázad idevágó változásainak, egyben az ergonómia jelenkorának a témájához.

                   Az 1980-as évek folyamán az „ergonómia” kifejezés már köznyelvivé vált, egyfajta társadalmi integráció mutatójaként, olyannyira, hogy az ergonomikus jelleg széles érvényű reklámértéket is felvett, illetve szokásszerűvé vált az, hogy egy-egy termék olyan tulajdonsági plusznak köszönheti sikerét – a hasonló árú és műszaki képességű konkurens termékekhez képest –, amely az ergonómia és a design közös, egybefüggő többleteként írható le. Ugyanakkor épp ebben az évtizedben ütközött ki az eddigieknél feltűnőbben, kiáltóbban   az ergonómiai szemlélet elterjedtségének globális egyenetlensége, vagy akár a fejlett világon belüli, egyes tevékenységi részterületeket illető hátramaradottsága.  Baleseti jellegű tömegkatasztrófák a ’80-as években értelmeződtek először a széles közvélemény számára úgy, mint az ergonómia semmibevételének következményei.

                   Szintén az 1980-as évek – az évtizednek inkább már a vége felé – lendült meg a számítógép-használat tömegesülése. (A Szilícium-völgyben, Palo Altóban nem kizárólag hardverfejlesztéssel foglalkoztak, például ott dolgozták ki papíralapú kiadványok formázása számára a Quark X Press tördelőprogramot. Ez 1987-ben történt, majd 1990 derekára már el is törlődött világszerte a korábbi ofszet-technikájú sajtó bő kétharmadnyi része: a „sajtómunkások” együttese a PC-kre leghamarabb átálló foglalkozási vonulatok egyikét képezte.) A technikai fordulat nyomán felélénkültek a megelőzőleg lassabban terjeszkedő-mélyülő, most aktuál-tematikailag is gazdagodó kognitív ergonómia vizsgálódásai. Olyan mentális jelenségek/folyamatok, mint a memória működése, a puszta érzékelésnél magasabb szintre mozduló észlelés, a következtetés és érvek előállítása, valamint az munkavégzés-közbeni észlelésekre adott motoros (értsd: mozgásos, testiesülő) válaszok gyors megtervezése,  eddig is tárgyai voltak az ergonómiai figyelemnek, most azonban a digitális felhasználói felületek nagy szaporulata, a közvetlenül humán természetű és a mesterséges intelligencia összekapcsolásának ugrásszerűen megnövekvő terepe a ’90-es évek során a kognitív kompatibilitás fogalmát is átszabta.

                   Amint 2000 táján már haladott volt, úgy azóta is folyamatosan halad az úgynevezett intelligens termékek extenzív és intelligencia-fokozati hódítása, a termékbiztonsági, környezetvédelmi és a humán-egészségi szempontok súlynövekménye mellett.  Noha az ergonómiai tervezésbe és értékelésbe a termékfelhasználói sokaság egyre jelentősebb része vonódik be (participáció), a fejlődés ellentmondásos maradt. Például, míg a képernyő és a szem (vagy a mobiltelefon és a fültőmirigy, illetve az agy) fizikai-fiziológiai viszonya nem lett megnyugtatóbb, mint húsz éve volt, a speciális egyéni és rétegigények sokat nyertek az egészségvédelemben.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo
Bevezetés az ergonómiába – a kifejezés eredete

Bevezetés az ergonómiába – szakterületi ágak

Bevezetés az ergonómiába – a szakterület korai fejlődése

Bevezetés az ergonómiába – a szakterület haladott fejlődése

(X)
Európai Únió Regionális Fejlesztési Alap